Négy hosszú év telt el azóta az éjszaka óta, hogy a vámpír, aki Jan
álmaiban kísértett kiszabadult rabságából és megpróbálta elcsábítani.
Valahányszor csak rágondolt, a nyaka sajogni kezdett.
Jan Kame-val, Jin-nel és Ueda-val egy klubba ment, hogy
kiengedhessék a fáradt gőzt. Ueda egy lánnyal félrevonult, Kame a
bárpultnál figyelte Jan-t, aki Jin-nel táncolt. Érezni lehetett, hogy
valami alakul köztük.
Akárhányszor közel kerültek egymáshoz, ajkaik összeértek, amit Jin imádott. Legszívesebben ilyenkor megcsókolta volna, hogy megértesse vele mennyire érdeklődik iránta és tudta, hogy a lány nagyon is élvezi a figyelmét.
Kicsivel később Jan a női mosdó felé indult, Kame
észrevette, hogy a vámpír követi a lányt, de már késő volt megállítani,
belépett az ajtón.
Jan dudorászva kezet mosott, majd miután a tükörbe nézett, megfagyott ereiben a vér: a vámpír a tükörben meredt rá. - Edgar... - nyögte ki reszketve.
- Most senki sincs itt, hogy megvédjen! - suttogta éhesen a férfi.
A falnak szorította a lányt, a nyakához hajolt és belemélyesztette a
fogait. Jan felsóhajtott, amikor Edgar vadul kortyolta a vérét és
kezdett úrrá lenni rajta a vágy. A lány megadta magát és mikor Edgar
megcsókolta, visszacsókolt. A férfi jobb kezével a falhoz szorította a kezeit, ballal a melleit simogatta, majd lassan a bugyijába
vándorolt.
Jan tekergőzni kezdett az érzéstől, hogy a férfi birtokba akarja venni, ezért simogatta őt a combjai között annyira türelmesen és gyengéden. Lehunyta a szemeit, hogy Edgar ne láthassa mennyire kezdi élvezni és beharapta alsó ajkát, hogy olyan csendben tartsa magát, amennyire lehetséges volt abban a helyzetben.
A legváratlanabb pillanatban mozdult meg Edgar keze és csúszott lejjebb nőiességén, hogy egyetlen mozdulattal lassan belé hatolhasson ujjaival. Felszisszent a fájdalomtól, hiszen még nem volt eléggé felkészülve arra, hogy magába fogadja őt. Néhány mozdulattal később, kezdte elérni azt az állapotot, ami felé az ujjak kezdték terelni.
- Hmmm... nagyon nedves vagy. - mondta Edgar egy gonosz mosoly kíséretében.
- Kérlek, ne! - kérte a lány.
Megemelte a lányt, hogy könnyebben hozzáférjen és lehúzta bugyiját ruhája alól, hogy végre belekezdhessenek. Már kezdte feladni a reményt, hogy valaki megmentheti. Kame és Jin még időben rontottak be. Míg Kame távol tartotta tőlük
a vámpírt, Jin elszaladt Jan-nel a fiú lakásáig. Jan még mindig erősen a
vámpír csábításának hatása alatt állt és bárhogy próbált, nem tudott
kitörni belőle. Kame néhány perc múlva követte őket.
Próbálták Jan-t észhez téríteni, de lehetetlen volt, így lefektették
az ottani szobájában, majd kimentek beszélgetni, de Jin-nek volt egy rossz érzése és bement hozzá,
hogy megnézze jól van-e. Mikor belépett az ajtón, Jan felült az ágyban
és az erkély ajtóhoz ment, ahol megjelent Edgar, aki próbálta
elcsábítani, de Jin közbelépett. Azonnal a tettek mezejére lépett.
Elindult feléjük, útközben pedig megoldotta a nadrágját. Időt sem hagyott arra, hogy a lány megadja magát a vámpírnak, hátulról átölelte, a falhoz vitte,
majd megvárta, míg a szemébe néz. Kiolvasta belőle, hogy el kell játszania, hogy éppen szeretkeznek, különben Edgar elkapja és annak nem lesz jó vége. Válaszul bólintott egyet és Jin úgy tett, mintha egyetlen kemény lökéssel belé hatolt volna. Jin hatalmasakat lökött, Jan
pedig minden egyes mozdulatánál halkan és kéjesen nyögdécselt.
Pont úgy álltak, hogy a vámpír nem látta őket rendesen, így Jin az ujjaival azt tehetett a lány combjai között, amit csak akart, így észre sem vette, hogy azok munkálkodnak benne nemesebbik tagja helyett. Egyre keményebben és gyorsabban mozgatta őket ki és be, ügyelve a látszatra, mikor érezte, hogy a lány közeledik a végéhez.
- Jin.... - nyögte hangosan.
- Mindjárt. - nyögött fel ő is.
Kame akkor nyitott be, amikor a lány hangosan felsóhajtott az őt
elborító gyönyörtől és néhány másodperc múlva Jin is elélvezett. Jan
képtelen volt tartani magát, lassan térdre ereszkedett és úgy pihegett
tovább. Kame féltékenyen ment ki a szobából és eredt a vámpír után, Jin
pedig elégedetten és gonosz mosollyal nézett Edgar-ra, aki dühösen állt
odébb.
Kame szinte egész éjjel sétált és folyton az járt a fejében, amikor
Jan-nel vadul szeretkeztek a sikátorban, majd a zuhany alatt.
Nem lehet féltékeny és nem húzhatja fel magán a látottakon, hisz a lány nem tartozik hozzá és azzal van, akivel akar. Napfelkeltére ért haza, a konyhába ment, ahol Jan várt rá.
- Te még fent vagy? - kérdezte meglepetten.
- Téged vártalak. Aggódtam érted. - mondta a lány lágy hangon.
Kame odalépett hozzá, megsimogatta az arcát és szorosan magához
ölelte. Mélyen beszívta a lány illatát, ami lágyan lengte körbe és csak
egyet akart, hogy a lány az övé legyen. Jan kibontakozott a fiú
öleléséből és mélyen a szemébe nézett. Vágyat látott azokban a gyönyörű szemekben majd engedve a késztetésnek közel hajolt hozzá és
megcsókolta. Kame kicsit hezitált lágyan követelőző ajkak hívására, de hamar megadta magát örömmel válaszolt az ajánlatra.
- Nem szabad... - suttogta Kame, mikor megszakította a csókot és összeérintette a homlokukat.
- Tudom. - zihálta a lány.
Jan kicsit távolabb húzódott, hogy belenézhessen a szemeibe. Mi tartja vissza a fiút? Miért nem akarja megérinteni, mint korábban? Talán amiatt, hogy úgy tűnt Jin-el szeretkeztek? El kell mondania az igazat neki, különben soha többet nem fogja megcsókolni. Lehajtotta a fejét és a földet nézte, mikor ismét megszólalt. - Kame, én.... én nem... - kezdte el, de belé fojtották a szót.
- Shhhh... - pisszegte le a fiú.
A következő pillanatban Kame gyengéden összeérintette a szájukat. A csók olyan követelőző volt, mint négy évvel ezelőtt a sikátorban. Felkapta az ölébe a lányt és a konyhába vitte, ahol felültette az asztalra. Nem érdekelte őket, hogy bárki is betoppanhat. Vadul vette le a fiúról a kabátját és a felsőjét, majd a nadrágja övével kezdett bajlódni. A fiú nem teketóriázott, egyszerűen csak letolta azt magáról az alsójával együtt és egyetlen mozdulattal letépte szerelme bugyiját a térdig érő fehér hálóinge alól.
A heves csókok folytatódtak és akkor sem szakadtak meg, mikor Kame lefektette a lányt az asztalra és belé hatolt. Mindketten belenyögtek a csókba. Lassan kezdtek. A tempó, amit diktáltak, az elejétől kezdve vad volt. Kame felnyögött, amikor megérezte Jan ajkait a nyakán, majd kicsivel később a fogait a bőrébe mélyedni. Milyen régen érezte ezt. Míg ezt a pár pillanatig tartó érzést dédelgette magában, teljesen megfeledkezett arról, hogy az elélvezés küszöbén van.
Mikor a lány ajkai elhagyták a nyakát, ő is odahajolt és belemélyesztette a fogát a bőrébe. Pengeélen táncolt, megakart állni, de a lány nem engedte. Eltávolodott a nyakától és birtokba vette a száját. Ideje sem volt felnyögni, mert szerelme reszketni kezdett alatta a rátörő gyönyörtől és néhány lökés múlva ő is elélvezett. Néhány perc múlva minden visszatért a régi kerékvágásba. Nem érette mi üthetett belé. Annyira összezavarodott, hogy szó nélkül elindult a lépcső felé.
Miután Jan felment a szobájába, az erkély ajtóhoz ment és elsírta
magát. Arra gondolt, ha nem lenne annyira óvatos, most Kame-val
lehetne és nem szenvedne egyikük se tovább. Hogy lehetett annyira meggondolatlan, hogy évekkel ezelőtt hagyta, hogy eltávolodjanak egymástól? Az Istenért, hisz szereti őt! Nemsokkal később Kame és Jin
hangját hallotta az előszobából és kiment hogy utána járjon min
vitatkoznak.
- Kame, beszélnünk kell! - mondta Jin.
- Fáradt vagyok és nem akarok beszélgetni! - jelentette ki Kame.
Már indult volna fel, amikor barátja ismét megszólalt. - Arról van szó, ami az este történt....
- Nem akarom hallani! - szólt dühösen.
- Nem dugtam meg, csak színlelés volt, hogy a vámpír eltűnjön... - sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyet fog hallani Jin-től.
Képtelen volt elhinni. Színlelés volt? - Tessék? - Annyira dühös volt, hogy legszívesebben megütötte volna az idősebbet.
- Azt mondtam nem dugtam meg! Különös, hogy mennyire féltékeny lettél, amikor azt hitted, hogy kefélünk. - mondta Akanishi gyanakodva.
Kame magyarázkodni akart, de csak egyszerűen kitért barátja elől. - Féltem őt, ennyi az egész.
Ismét elindult., de néhány lépés után Jin utána szólt. - Tudom, hogy szereted, pláne azóta, ami a sikátorban történt. Én is szeretem őt!
Kame felment Jan szobájába, hogy megnézze ébren van-e, de már az
ágyában feküdt és Kame-ról álmodott. Megkönnyebbült legbelül, hogy végül mégsem tették meg. Titkon hálás volt azért, hogy megvédte szerelmét a vámpírtól, de ugyanakkor tudta, hogy ez még közel sem jelenti a végét. Közel hajolt és gyengéden megcsókolta, majd a
szobájába ment és lefeküdt aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése