2012. november 8., csütörtök

Véres szerelem 1. rész



Jan Los Angeles utcáin sétált az egyik legforróbb éjszakán.
A levegőt gyümölcs és virág illat bódító keveréke töltötte be, a szellő lágyan lengedezve virágszirmokat hordott magával. Jan mélyen beszívta a mámorító illatot és hagyta, hogy elcsábítsa, amely Kame lakásához vezette. Már régóta játszadozott a gondolattal, hogy a fiú és ő többek lesznek egymásnak, mint barátok. Sokkal többek.

Kamenashi Kazuya pont az a típusú srác volt, akire titkon vágyott. Kedves volt és gyengéd, szinte mindig volt hozzá néhány édes szava, amitől mosolyt csalt az arcára vagy úgy belepirult, hogy majdnem elájult. Kiskora óta olyan különleges kapcsolat fűzte őket össze, amit senki sem tudott mivel magyarázni. Eleinte ártatlan gyermeki rajongással viseltetett Kame iránt, de ahogy a kamasz korba lépett, ez úgy változott át egyre erősödő és perzselő szerelemmé.
Még csak tizennégy éves volt, amikor megkapta a fiútól élete első csókját, aminek emlékét azóta is féltve őrzi, elcsattanásáról csak ők ketten tudnak. Attól a naptól kezdve Kame mindig lopott tőle néhány édes csókot, valahányszor néhány percre kettesben maradtak, kapcsolatuk mégis ártatlan maradt.

Ujjaival lehelet finoman megérintette ajkait. Még mindig érezte ahogy ajkaik összeolvadnak és egy nyelv kér bebocsátást a szájába,táncba hívva az övét, hogy ily módon is megízlelhesse őt. Valahányszor ez történt, mindig annál a résznél kötöttek ki, hogy felkészült-e arra, hogy intimebb vizekre tereljék a kapcsolatukat, de eddig mindig az a finom eltolás volt a vége, amit mindketten úgy utáltak.

Kame az ablakból figyelte a gondolataiban elmerült lányt, aki megérezte, hogy valaki követi, így elindult az ajtó felé, de valaki visszahúzta és a közeli sikátorba vitte. Támadója a falnak nyomta, átölelte, majd a nyakához hajolt és csókkal borította el. Ez képtelenség! Egy idegen csókolgatja és kellemes reszketés fut végig a testén. Normális reakció ez? Nem! Biztos nem! Tennie kell valamit, még mielőtt olyan történik meg, amit ő valójában mással akar megtenni, nem pedig egy ismeretlen jöttmenttel. Jan tudta, hogy támadója minden reakcióját figyeli és úgy alakítja a dolgokat, hogy idővel ő is akarja.

Mikor Jan ránézett, ereiben szinte meghűlt a vér: álmaiban kísértő férfi állt előtte személyesen és életnagyságban. A férfi ismét a nyakához hajolt. Jan összerezzent, amikor a fogaival finoman felmarta bőrét, hogy felsértse és nyelvével lenyalta vérét. A lány azonnal felszisszent, tudatva vele, mennyire ellenére van a dolog, de úgy látszott nem túlzottan érdekli a reakciója. Addig ficánkolt a karjaiban, míg egy váratlan dolog nem történt. A férfi egyik keze elindult a nyakától egészen a combjáig és benyúlt a szoknyája alá, játékosan levette róla a bugyit, lábait hírtelen szétnyitotta, kezeit a jobb kezével a falhoz szorította és beléhatolt.
Mindketten felnyögtek, de a lány a férfivel ellentétben nem az élvezettől, hanem a fájdalomtól. A félelemtől néhány percig csak meredten figyelte a férfit, próbált nem gondolni a kínra, de hiába. Az első lökés után Jan tiltakozni kezdett, folyamatosan mocorgott és próbált szabadulni, remélve megkönyörül rajta, válaszként a férfi a nyakába harapott majd megitatta az ő vérével.
Utálta azt az ízt, ami támadója ereiből csorgott a szájába. Minden egyes cseppje émelyítő volt.

- Ne! - kiáltotta tiltakozva.

- Shhh... Nemsokára jobb lesz. - nyugtatta a lányt.

- Engedj el! Kérlek. - kérlelte a férfit a sírás határán.

- Olyat kapsz tőlem, amit sosem felejtesz el! - mondta büszkén.

- Ez fáj! Ne! - kiáltotta sírva.

Képtelen volt parancsolni a könnyeinek, inkább hagyta, hogy kitörjön belőle a zokogás. Hogy lehetett ilyen hülye, hogy csak úgy hagyja a férfinek, hogy azt tegyen vele amit akar? Miért akarja megerőszakolni? Hiába küzdött a szabadulásáért, minden mozdulata eredménytelen maradt. Hülye volt, hogy elmélázott az utcán. Be kellett volna mennie Kame-hez, ott biztonságban lett volna és nem támadja meg senki.

Lassan megbarátkozott a helyzettel. A férfi undorítóan elégedett mosollyal nézett rá. Mikor mozogni kezdett, feladta a küzdést és megadta magát. Nem számít mennyire fájt.

- Azonnal engedd el! - utasította a vámpírt egy ismerős hang.

Megkönnyebbült, amikor a vámpír leengedte az öléből és lassan távolodott tőle. Hálás volt, hogy megmentették tőle, de a sírást csak akkor hagyta abba, mikor felnézett és meglátta az őt védelmező szerelmét, Kame-t, amint előtte áll és védelmezni próbálja.

A vámpír kicsit hezitált, majd amikor forróvá vált számára a helyzet, futásnak eredt, Kame megakadályozta az elkerülhetetlent. Kame gyengéden magához ölelte a reszkető lányt és lenyalta a sebből kiszivárgó vért, aztán gyengéden megszívta. Élvezte ahogy a lány jólesően felnyögött és cirógatta a tarkóját közben. Jan teste hírtelen lángolni kezdett és ismét felnyögött, ahogy Kame finoman kortyolta a vérét. Néhány korty után a lányhoz hajolt, aki apró csókot lehelt ajkaira és a nadrágjába nyúlt, ahol simogatni kezdte keményen meredező férfiasságát, amit ő egy nyögéssel díjazott. Az a remegő kéz őrjítően simított rajta végig teljes hosszában pár alkalommal, méghozzá olyan tempóban, hogy mindössze néhány simításra legyen a végétől. Pár perc múlva megállította Jan kezét, közel húzta magához és a szájába suttogott... - Ahhh... I... Igyál...a...véremből... - követelte.

A lánynak nem kellett kétszer mondani: óvatosan Kame nyakába harapott, aki rövid ideig a nadrágjánál matatott és az ölébe húzta. Farka keményen lüktetett közöttük. Végig a hátát simogatta, miközben a vérét ízlelgette, ez pedig még türelmetlenebbé tette őt. Kame képtelen volt tovább türtőztetni magát, éhesen vette birtokba a lány száját. Vadul csókolták egymást. Kame ujjai játékosan elindultak a lány hátáról, de nem álltak meg, inkább a bejáratánál időztek, aztán gyengéden becsúsztatta őket. Jan hírtelen felsóhajtott, majd a sóhajokat felváltották a kéjes nyögések, ekkor látta Kame elérkezettnek az időt, hogy férfiasságába csúsztathassa Jan-t, aki teljes hosszában befogadta.

Kame olyan forrósággal árasztotta el, amilyenben még nem volt része. Először nem is mozdult, csak kiélvezte összetapadó testük egybeforrását. Kame átölelte, amikor végre lassú, borzongató ritmusban elkezdett rajta mozogni. Lökést lökés követett és nem sok időbe telt bele, hogy Jan a csúcsra jusson. Egyre keményebben lovagolta Kame-t szorosan a vállába markolva, amikor gyönyör első hulláma elárasztotta.

Kame karjait a lányé alá csúsztatta, lefektette a földre és egyetlen kemény, erős mozdulattal beléhatolt, tempója sűrgető, vad iramot vett, majd néhány perc múlva egy hangos nyögéssel élvezett el. Először egymást ölelve pihegtek, majd amikor kicsit lenyugodtak, a falnak dőlve próbáltak lenyugodni. Mikor végre egyenletesen tudtak lélegezni, felmentek Kame lakásába, be a hálószobába, ahol levetkőztették egymást, majd bementek a fűrdőbe és beálltak a zuhany alá. Kame megnyalta a száját, a látványtól, ahogy a víz lassan végigcsorgott a lány testén farka növekedésnek indult, ahogy iránta érzett éhsége nőttön-nőtt.

Akarta a lányt, hogy nedvesen és melegen ott feküdjön alatta, képtelen volt várni. Kinyitotta a zuhanyzó ajtaját, kivett egy óvszert a szekrényből, aztán visszament. Jan levegő után kapkodott, ahogy Kame a csempének nyomta és lassan csókolni kezdte. Nyakánál időzve egyik kezével a lány melleit simogatta, másikat a lány combjai közé helyezte.

Jan felnyögött, amikor ujjaival behatolt a síkos hasítékba. A lány száját egyre hangosabb nyögések hagyták el egészen addig, amíg reszketve el nem élvezett. Néhány pillanat múlva hátulról átölelte, kezeit a falhoz szorította, gondoskodott a védelemről, szétnyitotta combjait és benyomult. Bal karjával magához ölelte, miközben a jobbal a lábai között simogatta. Egyre szorosabban ölelte, ahogy kezdte mindkettejüket elborítani a gyönyör.

Mindketten hangosan felnyögtek, amikor végigsöpört rajtuk a beteljesülés. Miután vége volt, Kame továbbra is szorosan ölelve tartotta a lányt. Pár perc múlva megszárítkoztak, felöltöztek és összebújva aludtak el Kame ágyán. Mikor Jan magához tért, Kame nem volt mellette. A konyhában talált rá, miközben Jin-nel és Ueda-val beszélgettek. Észrevétlenül kisurrant a lakásból és folytatta sétáját, hogy átgondolhassa hogyan lesz azután, és ezúttal a területükön maradt.

Most mit tegyen? Nemrég szeretkezett azzal a férfivel, akit mindenkinél jobban szeret. Nemcsak egyszer estek egymásnak, hanem kétszer. Milyen hatással lesz ez a kapcsolatukra? Elfelejtik ezt a gyönyörű éjszakát és csak egy szép emlék lesz számukra? Netán felvállalják érzelmeiket és egy párként élnek tovább? Esetleg titokban tartják kapcsolatukat mindenki előtt? Könnyek gyűltek a szemében a bizonytalanság miatt. Kame csak kihasználta a helyzetet és az ő gyengeségét? Nem, az nem lehet! Kamenashi Kazuya nem ilyen!

Az éjszaka további részét sétálással töltötte. Megrázta a fejét, ahogy újra visszhangzott a fejében az a kérdés, amitől rettegett. Kame csak játszik vele? Hogy gondolhat ilyeneket?
Már pirkadt, mikor mind bementek a szobába, de Jan-t nem találták. Kame aggódva kapta fel a mobilját és felhívta Lucy-t, aki megnyugtatta, hogy biztonságban van, otthon alszik az ágyában.  

 Kame és Jan rettegett attól, hogy elveszíthetik egymást, pláne azok után, ami az éjjel köztük történt. Mi lenne a legjobb megoldás számukra, hogy együtt maradhassanak? Mit szólna ehhez a lány családja? Hogy reagálnának erre a barátai? Lehet egyáltalán közös jövőjük szeretőkként?

Reménytelen volt a kettejük helyzete. Kame úgy érezte kihasználta a lány gyengeségét azzal, hogy hagyta, hogy az övé legyen. A lány biztos nem gondolta végig a dolgot, miszerint az első alakalma vele történjen meg. Reggel, ha majd felébred, megfogja bánni, de már késő lesz. A kilátástalan jövőjük miatt mindketten úgy határoztak, hogy bármennyire is fáj, de nem folytatják tovább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése